"Az autóból előkerült egy aktatáska is, amelyben német birodalmi címerrel ellátott munkakönyvek, étkezési jegyek, SS-gyűrűk, illetve -névjegytartók kerültek elő, továbbá egy olyan emlékérem, amelyet Adolf Hitler születésnapján adtak ki 1945-ben - közölte a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP)."
Hogy ez mennyire nem vicc a VPOP szerint, az abból is látszik, amit még erről közlölni kívántak:
"A pénzügyőrök lefoglalták a fegyvereket és a tiltott önkényuralmi jelképeket, a férfi ellen pedig eljárást indítottak visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel bűntett és önkényuralmi jelkép használata bűncselekmény alapos gyanújával - áll a VPOP közleményében."
Itt álljunk meg egy pillanatra. Bár furcsa, és - legalábbis számomra - elég ellenszenvesnek tűnő szokás náci relikviákkal foglalkozni, s meglehet, az illető maga is náci vagy náci vonzalmú, a jogállam mégiscsak attól jogállam, hogy csak azt baszogatja, aki tételesen a törvények ellen vét. Nácinak lenni önmagában nem törvényellenes. (Sőt, az illetőről kiderülhet elvben még az is, hogy csak egy hóbortos gyűjtő, és nem is náci. E helyütt ez teljességgel közömbös.) A lőfegyverrel való visszaélés miatti eljárással nincs is semmi bajom, annál inkább a második tétellel: ahogy a cikk fogalmaz, "önkényuralmi jelkép használata bűncselekmény".
Előrántom hát a kisokos BTK-t. Az idevágó passzus így hangzik:
Önkényuralmi jelképek használataTehát először is, az önkényuralmi jelképek használata nem is bűncselekmény, hanem csupán vétség. Továbbá az első bekezdésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a puszta birtoklásra nem terjed ki a törvény, ahogy egyébként a nem nagy nyilvánosság előtti használatra (pl. családi kör), sőt, sok egyébre (pl. kereskedésre) sem. Mivégre hát a VPOP hevülete? Mit jelentsen hát az, hogy eljárást indítottak ellene? Értsem-e ezt úgy, hogy ma Magyarországon a hatóságok úgy indíthatnak valaki ellen eljárást, hogy még egy ennyire egyszerű törvényt sem kell értelmezni tudniuk? Egészen nyilvánvaló, hogy nincs olyan bíróság, amely az illetőt elmarasztalná a kérdéses ügyben.
269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet
a) terjeszt;
b) nagy nyilvánosság előtt használ;
c) közszemlére tesz;
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.
Mintha ennyi nem volna elég, a hír része még ez is:
"A jelvények, könyvek és a jelképek 50 évnél régebbiek, ezért a férfit kulturális javakkal [...] való visszaéléssel gyanúsítják, és őrizetbe vették."
Nonszensz. Erről ezt írja a BTK:
Ennek értelmezéséhez el kell még olvasnunk 1997. évi CXL. törvény ("a kulturális javak védelméről") idevágó rendelekzéseit. A törvény - nagyon dícséretes módon - komolyan veendő kísérletet tesz a fogalmak tisztázására, így definiálja a "kulturális javak" fogalmát is:Visszaélés kulturális javakkal
216/B. § (1) Aki a kulturális javak körébe és védett gyűjteményhez tartozó tárgyat vagy védett tárgyegyüttes darabját jogszabályban előírt előzetes hozzájárulás nélkül elidegeníti, úgyszintén aki a kulturális javak körébe tartozó védett tárgy tulajdonjogának bekövetkezett változására vonatkozó, jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a kulturális javak körébe tartozó és kiviteli engedélyhez kötött tárgyat engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi.
Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének minden kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, írásos és egyéb (hangdokumentum vagy régészeti jelenség) bizonyítéka, valamint a művészeti alkotások.Ez önmagában is megérne egy misét, de lássuk tovább. A VPOP lakájai általi értelmezés alapjául nyilvánvalóan az a törvényi rendelkezés szolgál, mely szerint "A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni.", továbbá az 50 éves határt felemlegető passzus, imígyen:
18. § Engedély nélkül kivihető kulturális javakAhhoz, hogy ez a törvény az adott esetre alkalmazható legyen, el kellene fogadnunk, hogy az illető osztráknál található náci relikviák valóban kulturális javak, a fenti definíció szerint. Nos, tényleg azok? A náci relikviák vajon "az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének bizonyítékai"? Vagy inkább az emberiségéi, esetleg Magyarország népei történelmi fejlődésének bizonyítékai? Mindehhez a törvény betűje szerint a bizonyítéknak még kiemelkedőnek ÉS jellemzőnek is kellene lennie. Ki az a dúvad, aki szerint a náci relikviák ezen kategóriák bármelyikébe beletartoznak? És vajon melyik ezek közül? A német birodalmi címerrel ellátott munkakönyvek, étkezési jegyek, névjegytartók, vagy a hitleri emlékérem?
Engedély nélkül vihetők ki az országból
a) azok a kulturális javak, melyeket visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat, stb. céljából) hoztak be az országba.
b) élő alkotók művei, kivéve a muzeális intézmény gyűjteményében nyilvántartásba vett, illetőleg védetté nyilvánított alkotásokat,
c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, kivéve azokat, amelyeket a miniszter az engedélyköteles tárgyak közé sorol.
És még ha mindez igaz is volna, akkor is úgy szól a törvény, hogy csak akkor valósulna meg a kulturális javakkal való visszaélés, ha az illető az adott javakat "engedély nélkül külföldre juttatta" volna. Ez nyilvánvalóan nem történt meg. Az illetőt - ha hinni lehet a sajtóhíreknek - a VPOP mélységi ellenőrzés keretén belül, még jócskán Mo.-on kapcsolta le, azaz legfeljebb a kivitel szándékát állapíthatják meg, amit viszont a BTK büntetni nem rendel. (A kettő között jelentős a különbség. Tiltja pl. a BTK a csalást, de a csalás előkészületét nem.)
Nézetem szerint a VPOP a fenti két okból indított eljárással egy ún. "igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt" követett el, tételesen a "hamis vád" bűncselekményét, melyről a BTK a következőket írja:
233. § (1) AkiA jogállam megcsúfolása, ha az eljárást indítók megtarthatják állásukat, és nem emelnek ellenük vádat. Természetesen nem fognak ellenük vádat emelni, és el sem fognak emiatt senkit sem bocsájtani. Az osztrák rohad egy kicsit előzetesben, aztán majd elkulloghat behúzott fejjel. Sem önkényuralmi jelképek használata, sem kulturális javakkal való visszaélés miatt nem fogják elítélni, sőt, ebből a két ügyből kiindulva még azt is kétségbe vonom, hogy a lőfegyverrel való visszaélés miatti ügy akár megállná a helyét. Ezek után nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a lőfegyver már hatástalanított állapotban volt, vagy mégis volt rá engedélye az illetőnek.
a) a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol,
b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására,
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján büntetőeljárás indul.
(3) Ha a hamis vád alapján a vádlottat elítélik, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
A tanulság csupán annyi, amennyit eddig is tudtunk (tehát semennyi): a hatóság önkénye miatt jóformán bárkit meg lehet vádolni átgondolatlan, védhetetlen vádakkal, és előzetes letartóztatásba lehet helyezni. Hiába mentik fel később, a meghurcolás visszacsinálhatatlan. Felelős nincs, így felelősségrevonás sincs. Minden a megszokott mederben.
