vakablak

A 2008-as hamburgi önkormányzati választásokra készült plakát, szöveg: "Egy erős dohányzó övezetért"

A PÁRT Németországban alakult 2004-ben.  Eredeti német neve "Die PARTEI", mozaikszó, a Partei für Arbeit, Rechtsstaat, Tierschutz, Elitenförderung und basisdemokratische Initiative — azaz a Munka, Jogállam, Állatvédelem, Elitképzés és bázisdemokratikus Kezdeményezés — szavak kezdőbetűiből.

Németországban teljesen hivatalosan bejegyzett pártról van szó, mely megalakulása óta már egy tartományi választáson (Észak-Rajna-Vesztfália, 2005), és legfőképpen a 2005-ös országos parlamenti választásokon is részt vett.  Nagyjából 5000 tagot számlál, és formálisan mindennel rendelkezik, amivel egy pártnak a párttörvény előírásai szerint rendelkeznie kell.  A részletekre nem különösebben ügyelő szemlélődő számára akár úgy is tűnhetne, mintha ez is csak egy volna a számos idióta, szirem-szarom kis párt közül, mint — magyarországi példákkal élve — a Zöld Párt ("A szemléletváltás az igazi rendszerváltás"), a Keresztény Szociális Unió (honlapjuk szemlátomást nincs, szlogenjük ismeretlen), a Magyar Nemzeti Kisemberek Pártja, a Földlakók- Élet- Igazság- Béke- Szabadság- Pártja ("természeti törvények alapján alkotott társadalmi törvénykezés"), vagy a semennyivel sem komolyabban vehető alibi-párt a lét és nemlét határán, a Kereszténydemokrata Néppárt ("Hittel, bizalommal, őszintén hazánkért, nemzetünkért" ill. "Gyurcsány, takarodj!").  A valóságtól azonban mi sem állna távolabb — A PÁRT egy igazán különleges csemege.

A program

A PÁRT programja bevallottan maga a populizmus.  A párt elnöke, Martin Sonneborn, ki egyben — távolról sem mellékesen — a világ talán egyik legbrutálisabb, legmaróbb humorú szatirikus magazinjának (TITANIC) volt főszerkesztője, A PÁRT inherens populizmusáról így nyilatkozott:

"Ma a politikában minden megnyivánulás a szavazatmaximálás jegyében zajlik, és mi magunk sem fogunk másként tenni.  Végtére is mégiscsak jobb, ha mi kapjuk a szavazatokat, és nem valamiféle szélsőjobboldali párt."

A 2008-as hamburgi önkormányzati választásokra készült plakát, szöveg: "CDU-hívek, figyelem: Ole von Beust buzi!"  (Az illető a CDU főpolgármester-jelöltje)

Pontosan ennek megfelelően hömpölyög a pártprogam.  "Szabadság", "Testvériség", "Egyenlőség" a három első pont, s hogy e fogalmak mit jelentenek, azt klisékkel nem spórolva ki is fejtik.  Ezt követik a hasonló szellemben, kínosan semleges tárgyilagossággal megírt bekezdések a demagóg pártok elmaradhatatlan pontjaival, "Harc a munkanélküliség ellen", "Igazságos elosztást szegények és gazdagok között", "Az egészségügyi rendszer tartós reformja", "Bolygónk tönkretételének megállítása", majd ezt követően a három utolsó pont, melyből kettő A PÁRT saját komikus önfelfogásának ellentételezéseként komolynak tűnik: "Több demokráciát: a népfelség elemei szövetségi szinten", melyben a népszavazás intézményének németországi szövetségi szintű bevezetése mellett érvelnek igen komolyan.  A másik pont "Az alkotmány nép általi ratifikálása", melyben a német alkotmánynak a nép általi (formális) jóváhagyatlanságát panaszolják fel (történelmileg egyébként teljesen helyesen), az erről szóló társadalmi vitára, ill. egyfajta "nép általi ratifikálásra" szólítanak fel — bármit is jelentsen ez.

Ezzel azonban el is érkeztünk a program utolsó pontjához, mely a párt funkcionáriusanak idevágó nyilatkozatai alapján valójában a legfontosabb.  Így hangzik:

"A szövetségi felségterület újrarendezése

A szövetségi felségterület újrarendezése az alkotmány által népszavazásra kijelölt egyetlen kérdéskör (§29).  A szövetségi tartományok számának legfeljebb nyolcra való csökkentését kívánjuk népszavazás útján elérni.  Öt mai tartomány, Thüringia, Szászország, Szász-Anhalt, Brandenburg és Meckelnburg-Előpomeránia egyetlen jelentős keletnémet tartománnyá olvasztandó össze.  A gazdasági növekedés érdekében ez az új és jelentős tartomány kapjon "Különleges Gazdasági Övezet" státuszt.  Az alacsony adók, a rugalmas munkajogi szabályozás és egy bürokráciamentesített, optimalizált közhivatali rendszer képeznék a gazdasági fejlődés motorját.

Ez a Különleges Gazdasági Övezet építészeti eszközökkel is leválasztandó a Szövetségi Köztársaság fennmaradó részéről.  Ez a körülmény adna kellő nyomatékot az Övezetről alkotott modern, haladó és jövőbe mutató ötletünknek."

A fenti csodálatosan klisés pártprogram-zsargonszerű virágnyelven írt szöveg nem jelent egyebet, mint az újraegyesült Németország újbóli kettéosztását, továbbá az NSZK és az abból (végre!) kitaszítandó NDK közötti szögesdrót-aknazár-őrtorony határnak újraépítését, különös tekintettel a berlini falra.  Ez a téma már évekkel A PÁRT hivatalos megalakulása előtt visszatérően felmerült a TITANIC hasábjain, a lap szokásos komoly-groteszk stílusában.  (A TITANIC egyébként A PÁRT hivatalos lapja.)  2004 decemberében pl. felkerekedett a pártvezetőség és a szerkesztőség, és a régi határ egy pontján ténylegesen falazni kezdtek, mely aktusról "A NAGY FALAZÁS — ahogy a TITANIC a zóna határán újra felhúzta a falat" címmel fényképes riportban tudósítottak.

Martin Sonneborn, pártelnök

A PÁRT elnöke, Martin Sonneborn egy félelmetesen eszes és művelt figura, végzettségére nézve publicista és politológus, jelenleg egyszerre humorista és — A PÁRT-ban betöltött funkciója révén — politikus.  Elképesztően sikeres médiahekkek tették ismertté a nevét.  Az egyik legismertebb húzása a 2006-os futball-világbajnokság németországi megrendezéséhez kötődik.  Közvetlenül a rendezés jogáról szóló döntést megelőzően angol nyelvű faxot küldött a FIFA összes szavazásra jogosult döntőbizottsági tagjának, melyben mindazoknak, akik szavazatukat Németországra adják, egy fekete-erdei kakukkosórát, egy bajor söröskorsót, és egy német kolbásszal teli ajándékkosarat ígért.  Mint a világsajtóban olvasható, ennek hatására Charles Dempsey, az új-zélandi delegált saját korábbi elhatározásával és hazai szervezetének utasításával is szembehelyezkedve tartózkodott a szavazástól, így a végeredmény 12:11 lett Németország javára Dél-Afrika ellenében.  Ha Dempsey eredeti szándékának megfelelően Dél-Afrikára szavazott volna, az döntetlent jelentett volna, s ebben az esetben Joseph Blatternek, a FIFA elnökének szavazata vált volna döntővé, aki viszont közismert módon mindig is Dél-Afrikát favorizálta.  A "megvesztegetési kísérlet" híre bejárta a világsajtót.  Dempsey később maga is elismerte a sikeres "megvesztegetést", melyet állítólag e szavakkal írt le: "Az az utolsó fax törte ki végül a nyakamat." [1]

A TITANIC (mellesleg pártlap)

"Vallások tesztje" (alul: "kereszténység, buddhizmus, iszlám, zsidó vallás") Címlap, 2006. márc.

A TITANIC-hoz fogható lap nem hogy nincs Magyarországon, de az ilyennek még csak a léte is elképzelhetetlen.  A lap nyelvezete hallatlanul választékos, ugyanakkor az ehhez társuló humor egyenesen gyilkos.  Nincs az a kegyetlen, pusztító, övön aluli ütés, amit be ne vinnének.  A lap a szilárdan liberális német szólás- és sajtószabadság szembeszökő indikátora.  Bár nem ritkán perlik a lapot a magukat megbántottnak érzők, az ingerküszöb Németországban nagyságrendekkel magasabb, mint bárhol Kelet-Európában.  Magyarországon nem csak hogy hisztérikus tüntetés és egy izraeli zászló rituális elégetése lett egyetlen, fölöttébb suta és senki által komolyan nem vehető mondatból ("kiirtanám az összes keresztényt"), mely ráadásul egy meglehetősen csekély hallgatottságú helyi rádióban hangzott el valami lehetetlen időpontban, de maga az eset azonnal évszázados sértésként átlényegülve be is épült a magát gyerekes ál-sértődésekbe belelovallni hajlamos ultranacionalista két-hárommillió magyar hazugságokkal, tudatos kollektív félreértelmezésekkel, rágalmakkal teli és szelektív amnéziával terhelt legendáriumába, ahonnan konzervként bármikor elővehető, ha csak egy kiadósat zsidózni vagy büdöskomcsikutyázni támad kedve az úri közönségnek.  A TITANIC-ban ilyen mondat sohasem íródott volna le, mert ez a mondat egyszerűen szar, nem is vicces, és csöppet sem üt.  A megjelenés évtizedei alatt TITANIC-ot legalább két tucatszor perelte csak a katolikus egyház, amely jellemző módon minden idevágó pert rendre elvesztett.  A német bíróságok egyöntetű véleménye szerint ugyanis a szólásszabadság magasabb rendű, mint a vallások ill. egyházak bármiféle "személyiségi" jogai, ideértve ezeknek a jó hírnévhez való jogát is.  Nincs is a világon olyan szent dolog, amiből a TITANIC ne űzne megsemmisítő gúnyt.

"Már megbocsásson, de azt hiszem a kollegája összeesett"

Legyen szó akár vallásról, színesbőrűekről, közismert és közmegbecsülésnek- közszeretetnek örvendő politikusokról (igen, ott van ilyen), nőkről-férfiakról, homokosokról, nyomorékokról, tulajdonképp bárkiről és bármiről, a TITANIC képben-szövegben kigúnyolja.  A gúnynak az a szintje, amelyet a TITANIC művel, s melyen a szokásos előítélet szerint savanyú- szögletes, bunkó és humortalan németek általában azért mégiscsak kacagnak egy jót, Magyarországon senkit sem bírna pereskedésre.  Magyarországon az ilyesfajta egyidejűleg végtelenül intelligens, mégis hallatlanul groteszk és kegyetlen gúnynak az eredménye nem valamiféle per, hanem a szerkesztőség azonnali és teljes lerombolása, helyének sóval való behintése, a szerkesztőség összes tagjának, azok családtagjainak és ismerőseinek brutális és szadisztikus legyilkolása volna az elodázhatatlan következménye az első szám utcára kerülését követő legfeljebb fél napon belül.

Választási médiahekk

"Mekkora szopás: A pápa (jóformán) halott!  Erre mit lép majd az Isten?" Címlap, 1999 okt.

Mindamellett, hogy a TITANIC Németországban meglehetősen közismert, a 2004-ben a szerkesztőség tagjaiból és a lap nem kevésbé egzaltált rajongói olvasóközönségéből megalakult PÁRT-ra annak kicsisége és egyértelmű komolytalansága miatt az alakulást követően érthető módon csupán csekély figyelem terelődött.  Miután a 2005-ös választásokhoz a pártok számára a törvény által előírt feltételeket sikerült teljesíteni, eljött az ideje a lap megszokott módszereihez illő figyelemfelkeltő kampánynak.

A párt azonnal bekerült a szalagcímek közé, mihelyst a német közszolgálati televíziók (ARD, ZDF) által a pártok számára biztosított ingyenes politikai reklám rájuk eső részéből 25 másodpercnyit az ebay-n közvetlen megvételre, ill. ugyanennyi időt a saját választási reklámjukba illesztendő termékreklám céljára (ld. product placement) felkínált.  Most ezt hogy?!  A pártelnök sajtótájékoztatója szerint az adásidő elárverezése sikerrel zárult, így a 25 másodpercért 14.049 eurót (kb. 3,5 millió Ft) kaptak egy magánszemélytől.  Kevéssel később ugyanő már azt állította, hogy viszont dupla áron hamar vissza is vásárolták tőle. 

Ugyanis egy meg nem nevezendő, tőzsdén is jegyzett cég a product placement-változatért még ennél is többet kínált.  Sonneborn nyilvánosan bejelentette, hogy a kisugárzandó választási spotjukban "extrém sunyi módon beleszőtt reklámot" fognak alkalmazni, mely hír hatására az ARD csatorna az adásba kerülést megakadályozandó jogászokkal megvizsgáltatta, hogy törvényes módon megtagadható-e ebben az esetben a PÁRT spotjának leadása.  Fájdalom, erre törvényes lehetőség nem kínálkozott.  A német közjogi felfogásból eredendően hiányoznak a "leszarom" és az "oszt jónapot" kiszólásokkal jellemezhető mentalitások.  Ebből fakadóan a product placement hisztérikusan nevetséges eltúlzásával feldúsított választási reklámot a német közszolgálati televízió kötelességtudóan leadta, majd későbbi időpontokban ezt tette ugyanennek más változataival is.  Az eltúlzottságában leginkább Monty Python gagnek tűnő spotokban a teljes berendezés és a Sonneborn által személyesen felolvasott szöveg gyakorlatilag egésze a pártprogram ismertetése helyett a Hapag Lloyd Express (HLX) fapados légitársaság egyáltalán nem burkolt reklámjául szolgált, a lehető legkínosabb és legkacagtatóbb módon. 

Ebben Sonneborn odáig elment, hogy a reklám kedvéért még a párt nevét is a valóságostól eltérően, a HLX-et közvetlenül reklámozóra fazonírozva olvasta fel, nevezetesen: „A munka, az utazási szabadság, egy taxi-viteldíjnyi összegért repülés és a bázisdemokratikus kezdeményezés pártja“, majd a spot végén így búcsúzott: „Ha elveszítjük a választást, azonnal elhagyjuk az ország területét.  19,99 euróért.“

Ezért a teljesítményéért egyébként az Art Directors Club németországi tagozata 2006 márciusában a "média"-kategóriában a TITANIC vicclap kiadóját és a spotot készítő ügynökséget aranyéremmel jutalmazta.

"A PÁRT védelmet  kínál" "Hintner-Jugend - a PÁRT ifjúsága

A Hintner-Jugend

A PÁRT egyik mottója értelmében, mely szerint "szükségünk van egy gyermek- és ifjúsági mozgalomra, mert szükségünk van egy gyermek- és ifjúsági mozgalomra" 2005-ben megalakult a PÁRT gyermek- és ifjúsági mozgalma Thomas Hintner vezetésével: a Hintner-Jugend.  A szervezet nevével kapcsolatos önkéntelen asszociációkra még egy lapáttal rátesz a szervezet hivatalos köszöntése: "Hi Hintner!"  A gyerekek egyenruhája szürke nadrág, kék ing és piros nyakkendő, mely nagyjából megfelel az egykori NDK-beli FDJ — a KISZ helyi megfelelője — öltözködési szabályának.  Éves ritmusban tartanak rendezvényeket, melyek közül az egyik jellegzetes a felső-bajorországi Watzmann-csúcs (2.713m) megmászása azzal a kinyilvánított céllal, hogy a csúcsot "fokozatos feltöltéssel 3.001m magasság fölé emeljék".  (A Watzmann egyébként a volt hitleri sasfészek közvetlen közelében van.)